A hét első fele tanulással telt el hiszen volt 2 vizsgánk és egy prezentációnk. Éjjel nappal tanultunk már amennyire telt tőlünk mert kedvünk nem volt sok. Mikor már végképp nagyon belefáradtam a tanulásba támadt azaz ötletem hogy én most megtanulok zongorázni. Hát jó…

 Még nincs is vége, van hátra egy hét, mégis én már magamban összesítem az elmúlt hónapokat és próbálok emlékezni mindenre ami vicces, jó vagy kevésbé jó volt vagy idegesítő de mégis emlékezni akarok.Hát talán kezdjük a kedves takrítóval. Mindig nagyon kedvesen…

 Mióta visszajöttem már folyton a levegőben van hogy márcsak 3 hét, márcsak 2 hét és mindjárt vége. Márcsak 1 hét van hátra. :(Belegondolni is rossz és már most kerülget a sírás ha arra gondolok nem látom többet ezeket az embereket, vagy csak nagyon sokára és rövid…

 Hát Ferihegyen várakozok az indulásra... aztán csak tellik az idő és egyre gyanúsabb hogy még mindig nem kezdődött el a beszállás. Majd később közlik is hogy túlterhelték a gépet, szükségük lenne néhány önkéntesre aki a később géppel megy el. Hát mostmár éreztem…