Hát Ferihegyen várakozok az indulásra... aztán csak tellik az idő és egyre gyanúsabb hogy még mindig nem kezdődött el a beszállás. Majd később közlik is hogy túlterhelték a gépet, szükségük lenne néhány önkéntesre aki a később géppel megy el. Hát mostmár éreztem hogy nem lesz ez így jó, végülis fél órás késéssel sikerült elindulni a nagy kavarodás miatt. Az egész repülőút alatt már sík ideg voltam hogy amúgy sem sok idő az 1óra 15 perc az átszállásra de a fél órás késéssel még inkább egyre neccesebb hogy elérjem a gépet. Mikor leszálltunk és sprinteltem ki a gépből és kerestem meg a kaput ahol be kell szállnom. Papíron a beszállás már rég elkezdődött azért hát télleg szaladok át az egész reptéren, merthát logikus hogy pont a másik végében kell lennie. Majd odaérek a kapuhoz ami üres és nincs semmi kiirás. Rögtön sokkot kaptam, majd találtam egy embert akit megkérdeztem hol a gépem és végülis ő segített és monta hogy átrakták a következő kapura mert késik a gép. Kiderült még meg sem érkezett. Hát leültem, fenen agy öröm hogy elértem majd 10 percig ültem hogy újra tudjak lélegezni ne mint vmi asztmás. :)
Végülis egy órával később indultam el amivel nem is volt gond, leszámítva hogy a lisszaboni reptéren a fiúk meg vártak rám és nem tudtam nekik szólni hogy késni fogok így csak imádkoztam hogy megvárjanak.
Leszálltam, siettem a csomagokhoz, amire persze ilyenkor kell várni fél órát. Felhívtam Andert hogy itt vannak-e még mire monta hogy már elindultak de még olyan szerencsém van hogy vissza tudnak jönni értem. Így végülis lehet mondani minden jó ha jó a vége... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.