2010.01.18. 11:55
egyveleg
Még nincs is vége, van hátra egy hét, mégis én már magamban összesítem az elmúlt hónapokat és próbálok emlékezni mindenre ami vicces, jó vagy kevésbé jó volt vagy idegesítő de mégis emlékezni akarok.
Hát talán kezdjük a kedves takrítóval. Mindig nagyon kedvesen mosolygott, jó hangosan köszönt, de mégsem kedveltük mert sunyi volt. A plédjeinket is elvitte mert a földön tároltuk, úgy kellett viszaakérnünk mikor már fáztunk. Notoriusan vmit tönkretett vagy rosszul csinált, a sárga törülközőmből zöld lett szóval erről ennyit, és túl nagy takarítást sem végez a szobában a porszívózás és az ágynemű és törülköző cserén kívül. Állítom a fürdőszobámban még sosem járt.
A konyha nálam a legkritikusabb pont volt. Ki volt ragasztva egy mosogass el magad után papír. Hát én azt fogtam leszedtem és jó vastagon áthúztam hogy mindenki jól lássa mert sűrűn előfordult hogy a mosogató teli volt és már nem volt miből enni. Sokszor nagy kosz és kupi volt, szemetes teli, ja mert a takarító itt sem dolgozott. Kis dobozkáinkban tartottuk a cuccainkat de a hűtőből azért néha ez az meglépett ez általában a tej volt. Bár néha mi is kölcsön vettünk dolgokat utólag is kösz Anssi... :D Hát főzési szokásaimról már beszéltem, mindig izgi volt ebben a konyhában de a végén már télleg profi kajákat is simán összehoztam gond nélkül. Otthon el nem tudnám képzelni hogy minden reggel ugyanazt egyem itt mégis hónapok óta minden egyes reggel melegszendvicset ettem. És nem untam meg. :)
Hát a csajok aranyosak voltak, mindig nagy izgalommal hallgatták legújabb történeteinket, hiszen nekünk mindig van vmi. ;) Az elején ugyan nehezen ment a barátkozás mert eléggé bezárkóztak hárman de aztán mégis megnyíltak és mi lettünk a desperate housewifes. :P Nagyon kedvesek, segítőkészek. Ilze a mindig vidám örök mosolygós lány, nem tudom hogy csinálja azt amikor már reggel 8-9kor virul a feje. De klasz. Bár azért szomszédként sokszor kiborított mikor hangosan telefonált, vagy visítozott a szobájában vagy épp az ajtóm előtt mikor még aludtam volna vagy csak úgy bevágta az ajtót hogy a halottak is felkeltek. Szóval nem volt hálás dolog a szomszédjának lenni, de túléltem. :) Vele kapcsolatban amit kerültem, az az volt mikor evett. Alapból allergáis vagyok erre de ő nyitott szájjal evett amit nem lehetett elviselni és persze hogy ilyenkor szoktak valami jó ropogósat enni hogy tutira az ember idegein táncoljon. Ami hihetetlen volt benne hogy képes volt minden nap tojásrántottát enni. Én ezt nem értem.
Liene is nagyon aranyos volt, jókat lehetett vele beszélgetni, bár sokszor nem vette elég komolyan amiket montunk neki és csak mosolygott miközben mondjuk arról beszéltünk hogy majdnem füstmérgezést kapott Kata.
Hát Martina az aki a 3 lány közül leginkább kapható volt valami kis hülyeségre. Az elején nem is volt annyira szimpatikus és távol állt tőlünk de a végére mégis kiderült hogy milyen jófej. Talán ezért is őt választottam hogy kicsit megvicceljem és bekentem zselével a kilincsét amit teljesen jól fogadott. :P
Anssi. Aki mindenkinek a kedvence. Először azt hittük nem lesznek barátai magának való stílusa, furcsa humora miatt és azért mert alig nyitja ki a száját mikor beszél. De pont ezzel érte el hogy mindenki oda lett érte és ő lett a kiskirály. És nem mellesleg "Ilze's husband". :D
Hát Ander és Jon került hozzánk a legközelebb. Talán a legfőbb oka az hogy mikor kiértünk ők voltak az első akikkel találkoztunk és töltöttünk el pár napot. talán számomra azért is mert spanyolok (najó baszk :D ) és nekik köszönhetően egy fantasztikus hétvégét töltöttem spanyolországban. Sokat köszönhetünk annak hogy Andernek volt kocsija így ha valamire szükségünk volt ő szivesen segített és elvitt minket, elmentünk kirándulni vagy épp hazahozott a reptérről. :)
Az örök rejtély az Elif. Aki nem beszél, nem kommunikál csak a szobájában ül egész nap és ki tudja mit csinál. Esetek 99%-ban a konyhában futottam össze vele mikoris kotyvasztott valamit magának, bár általában rizst vagy natur tésztát szal mesterszakácsnak nem mondanám. :D Ő az akiről semmit nem tudok, de mind1 is, ki is vonta magát minden szociális megmozdulás alól, de ha el is jött akkor is némán sétált mellettünk.
Kedvenc mellékszereplőnk Pakika volt aki nagyon lelkes volt és szeretett volna beszélgetni velünk de angolul sem nagyon tudott, így inkább nekiesett a google translate-nek és magyarul irt nekünk amit persze nem értettünk meg. :D
Hát sokszor keltem arra hogy a folyosón ordibálnak a többiek, uuu és amikor a takarító porszívózik...Aztán volt itt az állítólagos török csávó aki szerintem amúgy portugál, hát az néha áriázott a zuhany alatt élvezet volt, másik kedvencem mikor valaki megállt a zongoránál játszani egy kicsit. Vicces volt mikor a professzor a szomszéd szobából átjött hogy elkérje a hajszárítómat, mikor egyszer vele vacsoráztunk a konyhában majd este az Ilandben beszélgettünk vele. :)
Hát az imádott Maria Emiliát se hagyjuk ki, akin látható volt mennyire élvezte ahogy kínozhat minket portugál nyelv órán és úgysem értjük mit mond. Ő ezen olyan jókat mosolygott csak kár hogy ezt én nem osztottam. Uuuutáltam ezt az órát.
A másik kedvenc a consumeres papa akinek megaludt a tej a szájában mire megmozdul, egy ajtót becsukott vagy a számítógépet elindította. Sok vicces pillanatot okozott ezzel és sose vette észre hogy az ég világon senki sem figyelt rá.
Joao nagyon jófej volt, igaz hogy minket nem tanított de ugyanúgy hívott minket is kirándulni, neki köszönhetően jutottunk el a lovas fesztiválra és a lisszaboni focimeccsre is, vagy kóstoltuk meg a sopa de pedrot és a pastel de natat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
