2009.10.30. 22:37
a nyaralás
2009 október 26.
A nap első fele pontosan ugyanúgy telt el mint tegnap, természetesen Katával mi keltünk fel utoljára, addig a többiek már bevásároltak a boltban. Reggeli, majd medence part és napozás…
Délután kitaláltuk szétnézünk a városban és akkor jött a baj… nem találtuk a kocsi kulcsot sehol sem, teljes pánik uralkodott már hogy hol lehet. Fél óra után már ott tartottunk elmegyünk az étterembe ahol tegnap ettünk, hogy megkérdezzük nem felejtettük-e ott véletlenül. Feszült hangulatban telt az odaút, de aztán végül a pincér odaadta a kulcsot, mert ott felejtettük az asztalon. A nagy ijedtség után leültünk hogy akkor megigyunk vmit, és miután már mindent amit akartunk elszenvedtünk angolul például azt hogy szeretnénk meghálálni amiért visszakaptuk a kulcsot, közölte a lány hogy egyébként tud magyarul. Hihetetlen hogy 3 hétig bármikor nyugodtan beszélhettünk magyarul senki nem értette meg mostmeg rövid időn belül 3 magyarral is találkoztunk… mostmár csak halkan beszéljük ki az embereket. :D
Később lementünk a kikötőhöz, kerestünk egy szimpatikus éttermet ahol megvacsoráztunk és furcsa mód ismét sikerült finomat ennem így már kezdem kicsit jobban érezni magam. J
Vacsi után sétáltunk a kikötőben még, hát persze hogy shopping, a 2 lányt meg sem lehetett állítani. Vettek is pár dolgot, én inkább csak reméltem hamar túléljük, bár egy playboy-os törölközőbe beleszerettem… Az egyik boltban találtunk halloween-i jelmezeket és még jó hogy nekem fel kellett venni őket..felvettem egy rémes maszkot majd odaugrottam Katához és ráüvöltöttem minek következtében akkorát sikított hogy 10 percig visítottunk rajta, majd persze dokumentáltuk is a maszkokat… ezután az izgalom márcsak a Kitty barátnőmmel készült kép volt ami rögtön iwiw gyanús lett…
Viszont este mikor felértünk a szobánkba hát nem túl kellemes látvány fogadott, csak mi lehetünk ilyen szerencsétlenek hogy egy hangyaboly lakik a szekrényben… én nem is értem hogy lehet ez, de mind1 megtámadták a szobában lévő poharat és minumum fél órán keresztül ádáz harcot vívtunk(vívtam) kiirtásuk érdekében.
2009 október 27.
Kivételesen úgy döntöttem nem szeretnék utolsónak kelni így, felkeltem, majd Kata apukájával elmentünk a boltba bevásárolni. Reggeli után elindultunk a tengerpartot megnézni, nagyon szép volt, hatttalmas hullámok voltak, csak kicsit fújt a szél így nem volt olyan jó idő viszont úgy tűzött a nap hogy az ott töltött nagyjából 1 óra alatt annyit barnultam mint az elmúlt 3 nap alatt… pedig meg kell hogy jegyezzem egész nap a napon fekszem csakhogy mindenki irigykedhessen majd a szinemre… (meg kell hagyni már igencsak van :P ) kezdek beilleszkedni a környezetbe. J
Visszajöttünk a szállodába és itt napoztunk tovább és ekkor kezdödött a hisztirohamom… Jött a takarítónő aki kicserélte a köntösöket viszont én annak a zsebében hagytam valamit és hatalmas hisztit vágtam le emiatt amin már mindneki jót nevetett… de nem vagyok elveszve a takrító a szobánk előtt hagyta a tisztítószeres cuccait amire rá volt írva a neve. Később megláttam 3 takarítót majd odarohantam hozzájuk és kiáltottam nekik hogy melyikük Ireneee. Persze angolul nem tudtak, de csak megértették és előszedték nekem, majd mivel épp egy köntössel a kezében jött el is tudtam neki magyarázni mi a bajom… ekkor kezdtem felvidulni már, a nő elindult a mosoda felé ahol 1 halom törölköző és köntös között megtalálták végre. Hát nagy büszkén szaladtam vissza a többiekhez mikor ők már rég lemondtak róla hogy meglesz és hogy inkább vegyek újat de én nem hagytam magam. J
A nap témája kb ez volt és mindig valaki elkezdett humorizálni rajta.
Délután elindultunk Faro-ba hogy felfedezzük de valójából mire odaértünk csak enni akart mindenki, majd mikor végeztünk indultunk is haza. Hát remekül semmit nem láttam belőle. L
Este szerettünk volna biliárdozni egyet, de nagyjából az első lökés után kiderült az asztal úgy lejt hogy lehetetlen. Átmentünk a snooker asztalhoz, amit persze senki sem tudott igazán játszani így igen érdekes egyedi szabályokkal játszottunk…
2009 október 28.
Reggel megpróbáltunk korábban felkelni ami még ment is de az elindulás már nem. A mai napi terv Gibraltár, Sevilla érintésével. Szép terv. Csak sajnos a kivitelezés nem volt az.
Odaértünk nagyjából 4 óra alatt, kellően fáradtan… Gibraltár izgalmas volt mert minden olyan szűk volt hogy alig fért el a kocsink, a közlekedés iszonyat, mindenki megy amerre lát, egy olyan kocsit nem láttunk aminek ne lett volna meghúzva az oldala és a visszapillantó tükre. A város nagyon szép volt hangulatos, de sajnos a vezetés okozta izgalmak miatt nehéz volt erre koncentrálni. Elnavigáltunk a „híres” Európa ponthoz ami tulajdonképp egyenlő a semmivel. Körbenéztünk 5 perc alatt, kicsit felhős volt az idő de ennek ellenére átláttunk Afrikába. Ezután indultunk is vissza, s mivel túl sok volt a feszültség már így egyenesen kihajtottunk Gibraltárról pedig én olyan szívesen körbenéztem volna mert nagyon szép volt, és külön érdekes hogy úgy nézett ki mint egy kis szigetnyi Anglia Spanyolországban. Itt kezdődött csalódottság érzetem hogy megtettünk 4 órát azért hogy odaérjünk és már forduljunk is vissza.
Legközelebb Sevilla-ban álltunk meg. Gyönyörű volt a város, olyan épületekkel hogy csak kapkodtam a fejem jobbra balra míg közben azon ment a stressz hol találunk egy éttermet. Nagy nehezen leparkoltunk és elidultunk keresni de baromi rossz helyen álltunk meg ahol pont semmi nem volt. 1 órás keresés után ettünk egy kajáldában de egyik kaja rosszabb volt mint a másik, arról már ne is beszéljünk hogy amit én kikértem nem is hozták ki. Miután befejeztük a vacsorát elindultunk haza, persze elég nehézkes volt a navigálás és megtettünk pár kört mire kijutottunk és mindenki tök ideges volt. Igazából itt folytatódott csalódottságom, mert nem láttam szinte semmit ebből a szép városból. Hazafele a gps-nek köszönhetően még tettünk egy kis kitérőt és úttalan utakon mentünk ahol a madár se jár de aszfalt sincs…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
