Már nagyon itt volt az ideje ennek a túrának. Végül szombatra maradt mivel a lányok elmentek Lisszabonba vásárolni, a fiúk pedig focizni voltak. Reggel korán keltünk hogy most tényleg legyen időnk körbenézni és időben vissza is érjünk az utolsó esténkre. A kirándulás fantasztikus volt, minden jól ment az idő ennél tökéletesebb nem lehetett volna, volt vagy 20 fok mert csak polóban sétáltunk és sütött a nap. Elmentünk a gyereparkba aminek a lényege hogy portugál jellegzetes tájházak találhatóak. Fényképezkedtünk, pózoltunk a mini házak és műemlékek mellett. 
Ezután a következő terv az egyetem megnézése volt. Coimbrában található Európa egyik legelső egyeteme amit nem lehet kihagyni. Először beültünk egy kávézóba és sütkéreztünk a napon majd utnak indultunk. Találtunk egy lányt aki pont oda ment így segített nekünk és követtük őt. Ő biztos edzett volt és szinte rohant felfele a magas emelkedőn, hát mi is próbáltunk loholni utánna de nem volt könnyű. Miután felértünk megköszöntük neki majd leültünk 5 percre hogy végre kapjunk valami levegőt is. :D
Megvettük a jegyet és bementünk az egyetemre. Először megnéztük a könyvtárat, ami fantasztikusan szép volt. Mindenütt aranyozott falak, festmények voltak. Az őr először azt monta nem lehet fényképet készíteni így jó magyar módjára titokban kattintgattam, de a végére meggondoltam magát és szabad volt csinálnom. :) A könyvtár másik jellegzetessége hogy denevérek laknak benne és nekik köszönhetően épek a könyvek mert megeszik a kis rovarokat amik a könyveket pusztítanák. Az egyetem épülete olyan akár egy kastély, belül is található díszterem ami tényleg olyan gyönyörű mint egy kastély.  A termek nagyon régi fabútorokból áll és az egész olyan hangulatú mint a Harry Potter filmben az iskola.
A kastély után még egy kicsit sétálgattunk a városban, majd beültünk egy kínaiba megebédelni ami az állomás mellett volt. Kimentünk a vonathoz de a vonat amit kinéztem nem volt ott így várni kellett a következőre. Félő volt hogy nem érjük el a csatlakozást mert csak pár percünk volt hátra. Siettünk is de nem volt jegyünk. Gyorsan odaszaladtam a kallerhoz hogy felszállhatunk-e jegy nélkül mert a regionálisra lehet, de intercityre nem lehetett így elszaladtunk jegyet venni de esélytelen volt, sokan voltak és a vonat nem várt. Így mondhatni integettünk neki. Fél órával később indult a következő de az már lassú vonat volt és hosszabb volt a hazaút és még át is kellett szállni, de csak hazaértünk estére.

Este már kicsi borongós hangulat volt és mindenki szomorúan pakolt és nosztalgiáztunk. Bár Ilze és Liene kevésbé volt szomorú, ők inkább a jóra emlékeztek, de mi Katával és Martinával inkább szomorkodtunk hogy ennek vége.
Este búcsúztunk el a fiúktól mert ők mentek Lisszabonba bulizni, Anssi szülinapját ünnepelni. Nagyon rossz volt nézni ahogy elsétáltak és tudtuk őket már nem látjuk. Miután bepakoltunk útoljára lementünk az Ilandbe hogy a helytől is elbúcsúzzunk de sajna kedvenc pultosunk nem volt bent így tőle később mailben búcsúztam el.
Megbeszéltük reggel mikor elmegyünk akkor bekopogunk a másiknak és akkor köszönünk el. Az első Kata és Martina volt. Mikor elmentek és néztem ahogy elsétál Martina rámjött a sírás. Nem nagyon tudtam már visszaaludni így videóztam és teljesen bepakoltam és mivel nem tudtam már tovább ülni az üres szobában kicsit előbb elindultam. Na a taxi hívás vicces volt és már azt hittem nem lesz taxim mert nem értettem mit magyaráz az ember, de végül kiderült hogy azt monta elém jön a hátsó bejárathoz. Na ezt most értem el először. :)
Beköszöntem a lányokhoz, de nem tudtam már mit mondani nekik mert a sírástól meg sem tudtam szólalni. A taxiban ülve néztem a várost amit sokáig nem fogok újra látni és csak sírtam. Ez így ment a reptéren is és a repülőn is mikor felszállt. Az után inkább aludtam. Izgultam hogy elérem-e a csatlakozást mert csak 45 percem volt rá, majd késtünk is így még kevesebb volt. De mint kiderült sima ügy volt az egész és elértem a gépet. Mikor hazaértem itthon azt hitték már egy hete nem aludtam, de igazából csak totál kisírtam a szemem és nem volt vmi jó kedvem...

Hát ennyi volt...ennek vége... :(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.