Mivel a többiek elmentek Madeirára így itt maradtunk páran, s gondoltunk hétvégén kéne valamit csinálni. Gondolkoztunk Porto és Spanyolország között, de végül Spanyolország nyert aminek én nagyon örültem.
Megcéloztuk Meridát, ahol Andernek egy barátja lakik és így őt látogattuk meg. Természetesen mi más lehetett volna ő is mint, focista. Késő délután érkeztünk, persze én már nagyon izgatott voltam hogy ismét Spanyolországban lehetek és csillogó tekintettel néztem jobbra-balra. Találkoztunk Jose-val, megvacsoráztunk és utánna átmentünk a lakásukra ahol találkoztunk a feleségével és a kisfiúkkal is Luissal. Hát ő egy imádni való kissrác volt, aki persze az összes játékát megmutatta nekem és lelkesen beszélt hozzám folyamatosan spanyolul amit persze nem értettem. :)
Este kimentünk egy kicsit körbenézni a városban és kikötöttünk egy fesztiválon, ahol bemutatták a középkori életet, kultúrát, zenét, ételeket és mindent ami arra a korra jellemző volt. Nagyon élveztem, az emberek középkori ruhákban mászkáltak, kóstoltam, italokat, helyi specialitást ami olyan mint az olasz prosutto, majd ettem édességet is... :P
Miután körbesétáltunk visszamentünk a Jose lakására és ott még késő estig beszélgettünk (többnyire igazából csak néztem ki a fejemből mert semmit sem értettem) és képeket néztünk.
Másnap Jose feleségével és Luissal körbejártuk a várost, megmutatták nekünk az összes látnivalót, amiből bizony volt pár, mert a városban rengeteg római kori emlék és rom található, olyan ez a város mintha az igazi Rómában lennénk... Sőőt még múzeumban is voltam, tudom hogy hihetetlen dehát ha senki nem kötelez rá akkor még magamtól is be tudok menni... :P
Városnézés után beültünk ebédelni egyet egy jellegzetes spanyol étterembe, ahol nem annyira sikerült jól választanom, s ez után már elkönyelte mindenki hogy én a világon a legválogatósabb vagyok és sosem eszem... hát pont én?! :D na mind1...
Ebéd után elindultunk, hogy megnézzük Josa foci meccsét... hát életem első focimeccsét spanyolországban néztem meg mégpedig a real madrid 2. osztályú csapatának kellett szurkolni. :) Kiderült hogy a csapatban játszik egy magyar srác is és úgy volt találkozom vele a meccs után, hogy 2 nap után végre ne csak spanyolt halljak de sajnos olyan gyorsan lelépett hogy nem találkoztunk. Ja természetesen a mi csapatunk nyert, hatalmas tombolás volt, klasz volt. :)
A meccs után még beültünk egy sütire és beszélgettünk, ekkora már az egész család ott volt, szóval ott ültem 6-7 ember közt úgy hogy egy szót sem értettem, persze ők meg nem beszéltek angolul... nahát ez nem volt a legjobb, néztem őket és próbáltam megérteni miről beszélnek, de nem túl nagy sikerrrel. Hát egy órát ücsörögtünk még így, aztán útnak indultunk, hiszen valamikor haza is kellett érni, hiszen hétfőn óra. ;)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.