Már nagyon itt volt az ideje ennek a túrának. Végül szombatra maradt mivel a lányok elmentek Lisszabonba vásárolni, a fiúk pedig focizni voltak. Reggel korán keltünk hogy most tényleg legyen időnk körbenézni és időben vissza is érjünk az utolsó esténkre. A kirándulás fantasztikus volt, minden jól ment az idő ennél tökéletesebb nem lehetett volna, volt vagy 20 fok mert csak polóban sétáltunk és sütött a nap. Elmentünk a gyereparkba aminek a lényege hogy portugál jellegzetes tájházak találhatóak. Fényképezkedtünk, pózoltunk a mini házak és műemlékek mellett. 
Ezután a következő terv az egyetem megnézése volt. Coimbrában található Európa egyik legelső egyeteme amit nem lehet kihagyni. Először beültünk egy kávézóba és sütkéreztünk a napon majd utnak indultunk. Találtunk egy lányt aki pont oda ment így segített nekünk és követtük őt. Ő biztos edzett volt és szinte rohant felfele a magas emelkedőn, hát mi is próbáltunk loholni utánna de nem volt könnyű. Miután felértünk megköszöntük neki majd leültünk 5 percre hogy végre kapjunk valami levegőt is. :D
Megvettük a jegyet és bementünk az egyetemre. Először megnéztük a könyvtárat, ami fantasztikusan szép volt. Mindenütt aranyozott falak, festmények voltak. Az őr először azt monta nem lehet fényképet készíteni így jó magyar módjára titokban kattintgattam, de a végére meggondoltam magát és szabad volt csinálnom. :) A könyvtár másik jellegzetessége hogy denevérek laknak benne és nekik köszönhetően épek a könyvek mert megeszik a kis rovarokat amik a könyveket pusztítanák. Az egyetem épülete olyan akár egy kastély, belül is található díszterem ami tényleg olyan gyönyörű mint egy kastély.  A termek nagyon régi fabútorokból áll és az egész olyan hangulatú mint a Harry Potter filmben az iskola.
A kastély után még egy kicsit sétálgattunk a városban, majd beültünk egy kínaiba megebédelni ami az állomás mellett volt. Kimentünk a vonathoz de a vonat amit kinéztem nem volt ott így várni kellett a következőre. Félő volt hogy nem érjük el a csatlakozást mert csak pár percünk volt hátra. Siettünk is de nem volt jegyünk. Gyorsan odaszaladtam a kallerhoz hogy felszállhatunk-e jegy nélkül mert a regionálisra lehet, de intercityre nem lehetett így elszaladtunk jegyet venni de esélytelen volt, sokan voltak és a vonat nem várt. Így mondhatni integettünk neki. Fél órával később indult a következő de az már lassú vonat volt és hosszabb volt a hazaút és még át is kellett szállni, de csak hazaértünk estére.

Este már kicsi borongós hangulat volt és mindenki szomorúan pakolt és nosztalgiáztunk. Bár Ilze és Liene kevésbé volt szomorú, ők inkább a jóra emlékeztek, de mi Katával és Martinával inkább szomorkodtunk hogy ennek vége.
Este búcsúztunk el a fiúktól mert ők mentek Lisszabonba bulizni, Anssi szülinapját ünnepelni. Nagyon rossz volt nézni ahogy elsétáltak és tudtuk őket már nem látjuk. Miután bepakoltunk útoljára lementünk az Ilandbe hogy a helytől is elbúcsúzzunk de sajna kedvenc pultosunk nem volt bent így tőle később mailben búcsúztam el.
Megbeszéltük reggel mikor elmegyünk akkor bekopogunk a másiknak és akkor köszönünk el. Az első Kata és Martina volt. Mikor elmentek és néztem ahogy elsétál Martina rámjött a sírás. Nem nagyon tudtam már visszaaludni így videóztam és teljesen bepakoltam és mivel nem tudtam már tovább ülni az üres szobában kicsit előbb elindultam. Na a taxi hívás vicces volt és már azt hittem nem lesz taxim mert nem értettem mit magyaráz az ember, de végül kiderült hogy azt monta elém jön a hátsó bejárathoz. Na ezt most értem el először. :)
Beköszöntem a lányokhoz, de nem tudtam már mit mondani nekik mert a sírástól meg sem tudtam szólalni. A taxiban ülve néztem a várost amit sokáig nem fogok újra látni és csak sírtam. Ez így ment a reptéren is és a repülőn is mikor felszállt. Az után inkább aludtam. Izgultam hogy elérem-e a csatlakozást mert csak 45 percem volt rá, majd késtünk is így még kevesebb volt. De mint kiderült sima ügy volt az egész és elértem a gépet. Mikor hazaértem itthon azt hitték már egy hete nem aludtam, de igazából csak totál kisírtam a szemem és nem volt vmi jó kedvem...

Hát ennyi volt...ennek vége... :(

 A hét első fele tanulással telt el hiszen volt 2 vizsgánk és egy prezentációnk. Éjjel nappal tanultunk már amennyire telt tőlünk mert kedvünk nem volt sok. Mikor már végképp nagyon belefáradtam a tanulásba támadt azaz ötletem hogy én most megtanulok zongorázni. Hát jó öreg internet barátomat előszedtem, online zongora, és online youtube zongora leckék...mi kell még :D Nos így történt meg hogy én éjfélkor tanultam meg lejáccani a Für Elise-t. Hát reggel természetesen miután felkeltem első dologm volt az igazi zongorán is elpróbálni és nagyon büszke voltam magamra hogy le tudtam jáccani. :P Persze mindenki szídta a Lindát mert azt hitték ő volt, de végül bevallottam hogy én voltam. :D Miután végre túlestünk minden vizsgán fellélegeztünk és ennek örömére Katával elmentünk egy jót ebédelni utoljára a kínai étterembe majd bevásároltunk a Continente-ben ez után pedig este hatalmasat aludtunk. :)
Hát következett egy szokásos csütörtök és itt már mindenből az utolsó következett, utolsó Fra, majd utánna a szokásos péntek. Csütörtök este búcsúvacsoránk volt amire az iskola hívott meg minket, pár tanárral és a vezetőséggel elmentünk egy étterembe ami állítólag a legjobb a városban. A hely valóben klasz volt, bár elsőre kicsit kiakasztott az a pár hangya ami az asztalon mászkált előttem, de rájöttem ez csak engem zavart... A vacsi klassz volt, bár mindent nem mertünk megkóstolni mert nem minden volt fogunknak való. Jót beszélgettünk a tanárokkal, majd utánna visszamentünk a koliba viszont nagy meglepetésünkre Joao és felesége is velünk tartott.
Pénteken Anssi szülinapját ünnepeltük, ami szintén végülis egy búcsúbuli is volt egyben de ez már csak egymás között. Zenét hallgattunk, tortát ettünk, sztorizgattunk és nosztalgiáztunk egy kicsit.

 Még nincs is vége, van hátra egy hét, mégis én már magamban összesítem az elmúlt hónapokat és próbálok emlékezni mindenre ami vicces, jó vagy kevésbé jó volt vagy idegesítő de mégis emlékezni akarok.

Hát talán kezdjük a kedves takrítóval. Mindig nagyon kedvesen mosolygott, jó hangosan köszönt, de mégsem kedveltük mert sunyi volt. A plédjeinket is elvitte mert a földön tároltuk, úgy kellett viszaakérnünk mikor már fáztunk. Notoriusan vmit tönkretett vagy rosszul csinált, a sárga törülközőmből zöld lett szóval erről ennyit, és túl nagy takarítást sem végez a szobában a porszívózás és az ágynemű és törülköző cserén kívül. Állítom a fürdőszobámban még sosem járt.

A konyha nálam a legkritikusabb pont volt. Ki volt ragasztva egy mosogass el magad után papír. Hát én azt fogtam leszedtem és jó vastagon áthúztam hogy mindenki jól lássa mert sűrűn előfordult hogy a mosogató teli volt és már nem volt miből enni. Sokszor nagy kosz és kupi volt, szemetes teli, ja mert a takarító itt sem dolgozott. Kis dobozkáinkban tartottuk a cuccainkat de a hűtőből azért néha ez az meglépett ez általában a tej volt. Bár néha mi is kölcsön vettünk dolgokat utólag is kösz Anssi... :D Hát főzési szokásaimról már beszéltem, mindig izgi volt ebben a konyhában de a végén már télleg profi kajákat is simán összehoztam gond nélkül. Otthon el nem tudnám képzelni hogy minden reggel ugyanazt egyem itt mégis hónapok óta minden egyes reggel melegszendvicset ettem. És nem untam meg. :)

Hát a csajok aranyosak voltak, mindig nagy izgalommal hallgatták legújabb történeteinket, hiszen nekünk mindig van vmi. ;) Az elején ugyan nehezen ment a barátkozás mert eléggé bezárkóztak hárman de aztán mégis megnyíltak és mi lettünk a desperate housewifes. :P Nagyon kedvesek, segítőkészek. Ilze a mindig vidám örök mosolygós lány, nem tudom hogy csinálja azt amikor már reggel 8-9kor virul a feje. De klasz. Bár azért szomszédként sokszor kiborított mikor hangosan telefonált, vagy visítozott a szobájában vagy épp az ajtóm előtt mikor még aludtam volna vagy csak úgy bevágta az ajtót hogy a halottak is felkeltek. Szóval nem volt hálás dolog a szomszédjának lenni, de túléltem. :) Vele kapcsolatban amit kerültem, az az volt mikor evett. Alapból allergáis vagyok erre de ő nyitott szájjal evett amit nem lehetett elviselni és persze hogy ilyenkor szoktak valami jó ropogósat enni hogy tutira az ember idegein táncoljon. Ami hihetetlen volt benne hogy képes volt minden nap tojásrántottát enni. Én ezt nem értem.
Liene is nagyon aranyos volt, jókat lehetett vele beszélgetni, bár sokszor nem vette elég komolyan amiket montunk neki és csak mosolygott miközben mondjuk arról beszéltünk hogy majdnem füstmérgezést kapott Kata.
Hát Martina az aki a 3 lány közül leginkább kapható volt valami kis hülyeségre. Az elején nem is volt annyira szimpatikus és távol állt tőlünk de a végére mégis kiderült hogy milyen jófej. Talán ezért is őt választottam hogy kicsit megvicceljem és bekentem zselével a kilincsét amit teljesen jól fogadott. :P
Anssi. Aki mindenkinek a kedvence. Először azt hittük nem lesznek barátai magának való stílusa, furcsa humora miatt és azért mert alig nyitja ki a száját mikor beszél. De pont ezzel érte el hogy mindenki oda lett érte  és ő lett a kiskirály. És nem mellesleg "Ilze's husband". :D
Hát Ander és Jon került hozzánk a legközelebb. Talán a legfőbb oka az hogy mikor kiértünk ők voltak az első akikkel találkoztunk és töltöttünk el pár napot. talán számomra azért is mert spanyolok (najó baszk :D ) és nekik köszönhetően egy fantasztikus hétvégét töltöttem spanyolországban. Sokat köszönhetünk annak hogy Andernek volt kocsija így ha valamire szükségünk volt ő szivesen segített és elvitt minket, elmentünk kirándulni vagy épp hazahozott a reptérről. :)
Az örök rejtély az Elif. Aki nem beszél, nem kommunikál csak a szobájában ül egész nap és ki tudja mit csinál. Esetek 99%-ban a konyhában futottam össze vele mikoris kotyvasztott valamit magának, bár általában rizst vagy natur tésztát szal mesterszakácsnak nem mondanám. :D  Ő az akiről semmit nem tudok, de mind1 is, ki is vonta magát minden szociális megmozdulás alól, de ha el is jött akkor is némán sétált mellettünk.
Kedvenc mellékszereplőnk Pakika volt aki nagyon lelkes volt és szeretett volna beszélgetni velünk de angolul sem nagyon tudott, így inkább nekiesett a google translate-nek és magyarul irt nekünk amit persze nem értettünk meg. :D

Hát sokszor keltem arra hogy a folyosón ordibálnak a többiek, uuu és amikor a takarító porszívózik...Aztán volt itt az állítólagos török csávó aki szerintem amúgy portugál, hát az néha áriázott a zuhany alatt élvezet volt, másik kedvencem mikor valaki megállt a zongoránál játszani egy kicsit. Vicces volt mikor a professzor a szomszéd szobából átjött hogy elkérje a hajszárítómat, mikor egyszer vele vacsoráztunk a konyhában majd este az Ilandben beszélgettünk vele. :)

Hát az imádott Maria Emiliát se hagyjuk ki, akin látható volt mennyire élvezte ahogy kínozhat minket portugál nyelv órán és úgysem értjük mit mond. Ő ezen olyan jókat mosolygott csak kár hogy ezt én nem osztottam. Uuuutáltam ezt az órát. 
A másik kedvenc a consumeres papa akinek megaludt a tej a szájában mire megmozdul, egy ajtót becsukott vagy a számítógépet elindította. Sok vicces pillanatot okozott ezzel és sose vette észre hogy az ég világon senki sem figyelt rá.
Joao nagyon jófej volt, igaz hogy minket nem tanított de ugyanúgy hívott minket is kirándulni, neki köszönhetően jutottunk el a lovas fesztiválra és a lisszaboni focimeccsre is, vagy kóstoltuk meg a sopa de pedrot és a pastel de natat.

 Mióta visszajöttem már folyton a levegőben van hogy márcsak 3 hét, márcsak 2 hét és mindjárt vége. Márcsak 1 hét van hátra. :(
Belegondolni is rossz és már most kerülget a sírás ha arra gondolok nem látom többet ezeket az embereket, vagy csak nagyon sokára és rövid időre.
Így hát elég zsúfoltan telik az utolsó időszak, sok a vizsga és tanulnivaló, de mindemellett megpróbálunk sok időt együtt tölteni utoljára és addig is jól érezni magunkat. Egyáltalán nem telnek unalmasan napjaink egyik nap kishíjján kigyullad a koli legalábbis Kata szobája biztos, ami azóta is füstszagú, Ilze szülinapját ünnepeltük csütörtökön akinek vettünk egy órát aminek nagyon örült. Jövő pénteken pedig Anssi szülinapja lesz az utolsó együtt töltött bulink. 
Az időjárás kegyelmez nekünk az utolsó napokra és végig olyan meleg van hogy pulcsiban lehet lenni egész nap, még este is, süt a nap, ez elég jó befejezésnek tűnik.
Hát még utoljára hogy ne legyen unalmas kiégett a szobámban az egyik égő így nagyon romantikus hangulat van itt a félhomályban. :D
Készítettem búcsú videót is a képeinkkel ami igazán sírós lett, de alig várom hogy láthassák a többiek is. Itt vannak mellettem de már most hiányoznak...

https://www.youtube.com/watch?v=miWn-ThZtC0

 Hát Ferihegyen várakozok az indulásra... aztán csak tellik az idő és egyre gyanúsabb hogy még mindig nem kezdődött el a beszállás. Majd később közlik is hogy túlterhelték a gépet, szükségük lenne néhány önkéntesre aki a később géppel megy el. Hát mostmár éreztem hogy nem lesz ez így jó, végülis fél órás késéssel sikerült elindulni a nagy kavarodás miatt. Az egész repülőút alatt már sík ideg voltam hogy amúgy sem sok idő az 1óra 15 perc az átszállásra de a fél órás késéssel még inkább egyre neccesebb hogy elérjem a gépet. Mikor leszálltunk és sprinteltem ki a gépből és kerestem meg a kaput ahol be kell szállnom. Papíron a beszállás már rég elkezdődött azért hát télleg szaladok át az egész reptéren, merthát logikus hogy pont a másik végében kell lennie. Majd odaérek a kapuhoz ami üres és nincs semmi kiirás. Rögtön sokkot kaptam, majd találtam egy embert akit megkérdeztem hol a gépem és végülis ő segített és monta hogy átrakták a következő kapura mert késik a gép. Kiderült még meg sem érkezett. Hát leültem, fenen agy öröm hogy elértem majd 10 percig ültem hogy újra tudjak lélegezni ne mint vmi asztmás. :)
Végülis egy órával később indultam el amivel nem is volt gond, leszámítva hogy a lisszaboni reptéren a fiúk meg vártak rám és nem tudtam nekik szólni hogy késni fogok így csak imádkoztam hogy megvárjanak.
Leszálltam, siettem a csomagokhoz, amire persze ilyenkor kell várni fél órát. Felhívtam Andert hogy itt vannak-e még mire monta hogy már elindultak de még olyan szerencsém van hogy vissza tudnak jönni értem. Így végülis lehet mondani minden jó ha jó a vége... :)

 Hát péntek este elbúcsúztunk mindenkitől, ami nem volt könnyű mert fura volt elköszönni a tőlük. Annyira járt a fejem a hazaúton és azon hogy a többbiket nem látjuk hogy nem tudtam elaludni és csak forgolódtam így végül úgy döntöttem nem fogok aludni...így hát megnéztem kb 3 napi barátok közt adagot, majd elkezdtem készülődni az útra. 4:15re jött értünk a taxi amivel szépen időben ki is értünk az állomásra. Hát tipikus hogy ilyenkor kell késni a vonatnak fél órát így hajnali 5kor ott álltunk és fagyoskodtunk. 
Megérkeztünk nagy nehezen és megfagyva a reptérre, igaz hogy 3 órával előbb értünk oda de szerencsére már be lehetett csekkolni. Felpakoltuk Katával a böröndjeinket mire monta a fószer hogy túlsúlyunk van 48 kiló a 2 börönd. Hát én megkértem hogy mondja meg melyik a nehezebb és kiderült Kata böröndje volt 28 kiló így neki kellett fizetnie a túlsúlyért. Én közben megkaptam a jegyemet, majd elsétáltunk befizetni a büntetést hogy megkapjuk az ő jegyét is. Kérdezem tőle hogy akkor tényleg mellettem ülsz, mire nézem hogy nem stimm mert ugyanazon a széken ülünk...majd látom hogy az én nevem áll a jegyén, így nekem már 2 jegyem van. Montam azonnal szóljon hogy írják át az ő nevére, mert a béna check in-es csávó az én nevemre állította ki Kata büntetését. Mondjuk megjegyeztem felölem ülhe az ölembe csak valszeg az öv nem érne körbe minket. :D Hát ilyen is csak velünk történhet meg.
Így végülis örültünk hogy korán értünk ki mert ez sok időt elvett. Az ellenőrzésnél persze elfelejtettem kivenni a fél literes üveget amiért rámszóltak. Nah hát végre beértünk és megnéztem honnan indul a gépünk majd megnéztem Ander gépe honnan megy aki fél órával később indult mint mi. Hát hihetetlen de a mellettünk lévő kapuból indult. Így irtunk neki sms-t hogy siessen és akkor tudunk még találkozni. Már be kellett szállnunk a gépbe és én utoljára kisétáltam hátha megjött, de nem így fordultam vissza mire pont megláttam hogy bekanyarodik. Huh hát Katával úgy megörültünk, hogy végül el tudtunk köszönni tőle. Tiszta filmes jelenet volt ahogy ott állt és integettünk egymásnak miközben besétáltunk a kapuba. :)
A gépen nem voltunk sokan de minden sorban üllt 1-2 ember, de a legvégén egyetlen 1 üres sor maradt ki és azaz előttünk lévő volt. Na gyorsan odatelepedtem és máris aludtam. Legközelebb akkor keltem mikor hallottam hogy érkezik a kaja. Gyors evés után ismét alvás jött, s a jófej stuardess hozott nekem párnát meg takarót (ami a táskámban landolt végül:D )
Mikor Magyarország felé értünk megláttam a sok havat és már montam forduljunk is vissza rögtön. :) 
Hát tudtam én hogy sztárok leszünk mikor hazajövünk, de azért tv stábra nem gondoltam. :D Majd nem tudom milyen csoda folytán de életemben először elsőnek kaptam meg a böröndömet így aztán pikk pakk otthon is voltam. :) csak ne lenne ilyen hideeeeeeg brrrr

 Tegnap este vettük észre hogy ma nem lesz óránk, így rögtön kitaláltam hogy itt lenne az ideje megejteni a Coimbra városnéző túrát mert már nagyon szeretném látni. Egészen késő estéig terveztem az utat, mit kellene megnézni és hogyan jutunk el oda hogy minden tökéletes legyen. Még útvonat tervem is volt. :D
Aztán a reggel már nem indul valami jól. Ott kezdődött hogy este szerintem már olyan kómás voltam hogy elszámoltam az időt és rossz időt állítottam be. Felkeltem, nagyjából 10 percig néztem az órákat ami persze mind mást mutat az időátállítás miatt :D mire rájöttem van 15 percem összekapni magam. Hát nekem ez sikerült és toporzékoltam Kata ajtajában hogy induljunk mert lekéssük a vonatot. Aztán siettünk, persze a taxira is ilyenkor kell 10 percet várni, hát ő is sietett ahogy tudott majd mire odaértünk ismét azt láttam amit pár nappal előtt: lehet integetni az elmenő vonatnak... :( Hát mostanában nincs szerencsénk a vonatokkal. Hát egy kicsit ideges lettem, najó nem kicsit hanem nagyon és kellett 1 óra hogy végre lenyugodjak.... A következő vonat csak 2 órával később jött volna ami már túl késő volt így ez a kirándulás egy másik időpontra maradt... :(
Így hazamentünk, majd később nekiálltam ebédet csinálni ami viszont naaagyon finomra sikerült. Mascarponés, zöldséges husi... lassan elérem a mesterszakácsi címet. :P Büszke vagyok magamra. :D

Hát estére a szokásos hétfő esti programot tervezem mikor minden hülyeséget és idióta sorozatot megnézek amit a tv2 és rtl klub kínál nekem majd szundiii zzzzz....

 Péntek este kitaláltam hogy kéne csinálni ismét egy kinaiban evős majd bevásárlós napot. Így miután felkeltünk, összeszedtük magunkat és 3asban Martinával elindultunk. Először becéloztuk a kínait hogy megebédeljünk. Én már előre tudtam mit fogok kérni és pontosan olyan finom is lett ahogy azt vártam. Annyit beszélgettün ka csajokkal a sült fagyiról hogy úgy döntöttünk kérünk egyet. Hát az is nagyon finom volt bár kicsit lefagytam közben mert nem enyhén hideg volt. :D Hát így jóllakva indultunk el bevásárolni, aminek megvan az előnye mert kevesebb kaját vesz az ember. (Tapasztalat a múlt alkalomról:D ) Hát itt is kezd karácsonyi láz lenni és rengeteg ember volt. 
Hát a csoki osztályon elidőztem egy jó ideig, mert annyi féle és fajta csoki volt kirakva karácsony alkalmából hogy úgy éreztem magamat mint gómbóc artúr és nagyjából mindent le tudtam volna kapni. Najó visszafogtam magam tekintettel a kilók gondolatára. :P Furcsa volt úgy vásárolni viszont hogy végig az járt a fejemben már csak úgy vegyek kaját hogy egy hétig leszek itt már és ne kelljen kidobni semmit. Ilyen otthon szokott lenni nyaralás előtt... :) Hát nem véletlenül mondom hogy csak vendégségbe megyek haza aztán úgyis jövök ide vissza. (L)
Jól megpakolva viszont már úgy döntöttünk inkább nem sétálnánk haza, hanem hívtunk egy taxit és kényelmesen haza gurultunk.
Ismét rá kellett jönni hogy így bizony el lehet tölteni egy egész napot. :) (Bár hozzá kell tennem csak az odaút 1 órás séta nagyjából és akkor az még hegynek lefele... )

Pénteken mivel volt szabad időnk úgy döntöttünk megejtjük a lisszaboni városnézést amit úgy szerettem volna. Mikor ott jártunk kocsival futólag láttam milyen szép a karácsonyi dekoráció és világítás és ezt szerettem volna jobban megnézni pluszban feltérképezni a helyi Váci utcát. :)
Délután ra meg is érkeztünk és rá kellett jönnöm mostmár egész otthonosan mozgok a városban és tudom mi hol van aminek igazán örültem. Sétálgattunk, benéztünk boltokba, majd ebéd gyanánt hát hav máshova is mehettünk volna mint a mekibe. Bár meg kell hagyni az új csirkés tortillás tekercs nagyon finom :P Ebéd után beültünk még a szomszédos kávézóba ettünk Pastel de Nata-t és közben beszélgettünk, ücsörögtünk és néztük a sürgés forgást. Kis pihenőnk után ismét útnak indultunk és én hatalmas lendülettel jártam az utcákat kiváncsian hogy mi izgalmasat fogok találni. Aztán végre eljött a kivilágítás ideje is. Gyönyörű szép volt az egész. Nagyon tetszett, csak sajnos a fényképezőmnek nem így nem igazán tudtam lefényképezni milyen szép látvány volt. Utunkat az Adrássy úthoz hasonló úton fejeztünk, ahol is találtunk egy metrómegállót így hamar iránybatettem magunkat.
Néztünk az órát és még volt 20 percünk elérni a következő vonatot, hát kitaláltuk mi azt megcsináljuk. Leszálltunk a metróról, szaladtunk jegyet venni, már csak 5 percünk volt hátra a nő meg csak magyaráz és ráérősen csinálja a dolgokat. Már idegesen toporzékolunk, hogy kb 2 perc van indulásig hátra mire végre megkaptuk a jegyeket hát akkor futás. Sprint a vonathoz mikor is én már látom bizony az pont ott megy és lehet neki integetni. Hát levegőt alig kapva ültünk le a padra na most mi lesz. A következő vonatra már nem érvényes a jegyünk mert ugye itt időpontra szól és különböző árkategóriás. Hát  mi már mindenféle magyarázatot előre kitaláltam mit kell mondanunk a kallernak és hogyan fizetjük le ha kell. :D
Felszállunk a következő vonatra és pont jön a vezető így gyorsan megkérdezem hogy mi van akkor ha lekéstük a vonatot, mutatom neki a jegyem és stb...mire ő mondja jó a jegy erre a vonatra... nem igazán értettem mondom biztos vak de ha ő mondja :D
Már ülünk 20 percce a vonaton és várjuk az indulást mire Kata ránéz a jegyre és megkérdezi tőlem hogy miért van ezen a jegyen 19:45 a mi tervezett 18:45-höz képest?! Na ekkor jött a felismerés hogy úúúristen a nő nem is adta már ki a jegyet arra a vonatra hanem rögtön a következőre, így tulajdonképp a jegyünk  teljesen jó volt és nem késtünk le semmit... csak egy órát kellett várnunk. Hát velünk már csak ilyenek történnek... :)

 Hát mivel ma ismét ünnep nap van, igen itt kicsit sűrűbben van, így megint volt egy kis időnk pihenni. A csapat nagy része elment Portoba egy napra körbenézni, addig mi otthon maradtunk és készültünk az erasmus meetingre. Egy nem tőlünk messze lévő suli erasmus diákjai meghívtak minket egy találkozóra hogy összeismerkedjünk. Nagyon vártuk hátha lesz pár új barátunk még itt, így természetesen elmentünk a találkozóra. De sajnos hamar kiderült mégse olyan érdekesek, túl szimpatikusak sem voltak, de még angolul sem tudtak... 2 görög, 1 olasz és 2 spanyol diák volt és ők a kevert portugál-spanyol-olasz nyelvet beszélték amit mi nem, így hamar meguntuk és inkább leléptünk. Közben sajnos ismét el kellett búcsúztatnunk Jon ikertesóját Andert (alias my new brother) és pár barátjukat mert indultak haza. Ismét felmerült a kérdés vajon mikor látjuk őket újra ami nem túl jó érzés. :(
A nap tovább részére márcsak az volt jellemző hogy mikulás sapkában a fejemen mászkáltam egész nap a városban és a koliban is ami nagyon tetszett (ja amit a Fra-ban nyúltam valakitől, de igazából fogalmam sincs ki volt az :D )... asszem pár napig még így lesz, bejött. :D

 Szerda este van... már épp készülnék fürdeni menni, engedem a vizet mikor kintről hallok valami sikítozást, figyelek de aztán semmi...jó ismét készülődök tovább mikor megint hallom. Kinézek mostmár az ablakon és látok egy fekete csávót az ablakunk alatt és felkiabál. Hát gondoltam ez biztos nem nekünk szól és ismét indulnék fürdeni, de előtte átmegyek Katához valamiért s ekkor állított be a Niki és a Kata egy kamerával a kezükben. Igazából elsőre nem hittünk a szemünknek hogy ez micsoda. Hát ezután nagy volt az öröm és a sírás és szerintem a lányok egész este nem is aludtak. :)
Hát a csütörtök péntek aztán gyorsan eltelt, a lányokkal szórakoztunk végig.
Szombaton a lányok készültek egy kis meglepi bulival Katának a szülinapjára. Mindenkit áthívtunk a koli tv szobájába aztán lufitól kezdve a hello kittys poharakig minden volt. :D Jó hangulat volt, dehát hogyne lett volna mikor ismét "dj Anett" szolgáltatta a zenét. :D , később jött a torta is aztán persze egy kis szokásos sírás... :)
Vasárnap kicsit nehéz volt korán kelni, de muszáj volt mert kirándulós nap volt. Jöttek értünk busszal és célba vettük először a szomszéd várost ahol megkóstoltuk a portugálok szerint legfinomabb levest. Kőlevesnek hívják, talán a történetet ismerjük. Igazából tényleg minden volt benne amit egy levesbe bele lehet tenni, ízre kicsit olyan volt mint a jókai bableves csak éppen a kolbásztól kezdve a 3 fajta huson át a krumpli meg bab és még ki tudja mi minden volt benne...már nem is mondanám levesnek mert olyan sűrű ezektől hogy inkább vmi főzelék. De minden összevetve nem igazán nyert nálam. Az ebéd számomra nagyon vicces hangulatban telt, igazából már bármin tudtam röhögni de ha biztosra akartam menni akkor elég volt a török lány fejét néznek. Vallásából adódóan ő nem akart enni ebből a levesből és olyan fejet vágott hozzá hogy szerintem már épphogy nem kezdett el zöldülni. Kata nagyon felhúzta magát rajta hogy a csajszi hogy fintorog az egész ebéd alatt, de én annál jobban mulattam az egészen. Szerintem vicces volt :D
Ebéd után jött az én meglepim Katának, megkértem a tanárt hogy segítsen egy tortát szerezni aztán énekeltünk neki amin nagyon meghatódott és ismét tortát ettünk.
Ebéd után lisszaboni városnézésre indultunk, megnéztünk pár fontosabb dolgot, majd elmentünk megkóstolni egy szintén országszerte híres és kedvelt süteményt, amit csak egy helyen lehet kapni az egész városban és ezért az emberek képesek akár fél órát is sorbaállni.
Városnézés után márcsak a focimeccs következett Benfica-Académica bajnoki meccs volt. Viszont annyira szerencsétlenek voltunk, hogy egész nap megúsztuk az esőt, de mikor odaértünk elkezdett szakadni. Az esernyőt le kellett adni a bejáratnál és szakadó esőben kellett körbesétálni a bejárathoz. Alapvetően nagyon jó helyre szólt a jegyünk, de sajnos pont oda esett az eső, így aegy darabig ott ültünk de aztán inkább kerestünk másik helyet. Hát azt hiszem nem mondok senkinek újat ha elmondom hogy én már hatalmas hisztériás rohamban voltam, mert igazából már a nadrágomból is csavarni lehetett a vizet és nem mondanám hogy mellé nyári meleg volt. A meccs valami táncos bemutatóval indult majd hagyományosan körberöptették a stadionban a Benfica kabaláját egy sast. Egy ideig még néztük a meccset ami igazából izgalmas volt, nagy feelingje volt az egésznek, de a végére már fáztunk és úgy voltunk vele 4:0-nál már elég valószínű hogy ki fog nyerni.
Hát ismét szakadó esőbe szaladtunk vissza, majd próbáltam megkeresni az esernyőmet ami lehetetlen volt így felkaptam egy másik szimpatikusat, mert valamit viszont muszáj volt. Hát szörnyen elázva vártuk a buszban a többieket hogy végre elindulhassunk haza és közben reméltem hogy nem leszek beteg másnapra. Hát úgy tűnik nem jött be. :S

Igen, igen tudom rég nem írtam, nem kell többször elmondani. :)
De ha éppen semm olyan érdekes nincsen, nincs mit leírni... :)

A héten megszállt minket a litván hadsereg, leginkább a mellettem lévő szobát aminek nem nagyon örültem mert a szomszéd leányzó önmagában is olyan hangos, hogy sokszor idegesít de 3 litván csajszi 1 szobában... áá senki sem akarja tudni milyen is az... Szerencsére sokat nem láttuk őket mert ők a hétvége nagy részét Lisszabonban töltötték.
Szombaton pihi nap volt, az egyetlen program amit beterveztünk az a nagy bevásárlás a Continente-ben. El is indultunk a nagy útra, mostmár rutinosan vittem magammal egy nagyobb táskát is mert azt mégiscsak könnyebb hazacipelni mint a szatyrokat (jah mivel a busz még mindig rejtély számunkra, asszem az is marad). Kitaláltam hogy odafele én még előbb ebédelni akarok mégpedig a kínaiban.
Beültünk, majd elég hamar meg is hozták amit kértünk és jaaaj nagyon finom volt. :) Már hiányzott egy jó kis kínai kaja. Bár nem olyan csípősfajta mint otthon de akkor is jó volt, rögtön tudtam hogy pár napon belül ismét el kell mennem oda enni. :D
Ebéd után bevásároltunk éés nagy örömömre teljesen véletlenül találtam prézlit. Hát én ugráltam örömömben mert eddig sehol nem láttam és azt hittem már nincs is. Mostmár biztos volt hogy az aznapi vacsim rántotthusi lesz...
A haza séta általában felér azzal mintha letoltam volna egy Rubint Réka sorozatot mert amilyen magas hegyet kell megmásznunk mondhatni "súlyzókkal" utánna fáj mindenem...
Hát eljött a vacsi idő és én nagy lelkesen estem neki a rántotthusimnak és a sültkrumplinak. Mostmár abszolult azt mondom bármilyen körülmények között tudok csinálni valami ehetőt. ;) de azért nem fogok megsértődni ha otthon újra használhatok fritut, krumplipucolót vagy egy kést ami télleg vág stb...:D Miután kész lett nagy boldogan annyit ettem belőle hogy mozdulni sem tudtam egy ideig...

Vasárnapra kitaláltuk hogy elmegyünk Lisszabonba és mostmár megnézzük azt a híres bevásárló központot ami állítólag Európa egyik legnagyobbika...
Hát valóban elég nagy volt, sok idő is volt körbejárni, igazából egész délután csak mentünk mire körbeértünk. Az ebéd is gondot okozott annyi féle kaja volt de a végén mégis úgy döntöttem msot valami olyat ennék amit már nagyon rég nem... Kentucky-ba mentem!!!! Mondjuk az igazság az nem volt olyan jó mint otthon mert ez nem csípős volt hanem borsos és itt se ismerik az jó kis káposztasalit.
Hát a plázáról még annyit, hogy nem sokszor láttam még olyan hogy egy igazi hullámvasút is van. Elég klasz volt. :)
Hát a vonatozásban pedig kezdek egyre rutinosabb lenni és már nem félek annyira hogy rossz vonatra szállok és hol kell leszállni, bár azért ehhez hozzájárul az is hogy ezek a vonatok szépek és tiszták és kiirja a megálló nevét. :D

Viszont sajnos itt is beköszöntött az ősz és fááázunk. Igazából nincs is hideg mert még mindig 12-18fok van,de olyan változékony az idő hogy egyik percben megsülsz a másikban megfagy a következőben meg szakad az eső hogy ezt nehéz elviselni. Egyik nap kinéztem és sütött a nap, 5 perccel később szakadt az eső és a következő 5 percben meg ismét sütött. Na ezt nehéz feldolgozni. :D
A másik nagy gond a fűtés kérdés...az hogy ezek sehol nem fűtenek ez botrány..tehát hogy az órán kabátban ülök végig és ha a koli folyosóján végigsétálok lefagyok az elég rossz hogy finoman mondjam. És akkor még nem is montam hogy a leghidegebb pont a konyha, mintha az északi sark lenne olyan hideg van ott, inkább nem eszem. :D

Ma pedig kedd van, ünnepnap... függetlenség napja...igazából csak az a jó hogy nincs suli, aludhattam. :P és csinálhatom a leckéimet. :S

 Kaptunk egy meghivást az informatikus hallgatóktól hogyha van kedvünk menjünk el az éves vacsorájukra. Természetesen mi lányok úgy döntöttünk egy lehetőséget sem hagyunk ki hogy valami jóban legyen részünk.
Este lementünk a bár elé ahol találkoztunk majd onnan mentünk kocsival a város másik felébe ahol az étterem volt. Elég sokan voltak és az étterem is teli volt velünk. Az ételeket folyamatosan hozták ki és egyik finomabb volt mint a másik, azt hiszem rég ettem ilyen sokat... Közben sangriát ittunk, hát mi mást lehetne itt. :) Vacsora közben sikerült megismernünk pár helyi szokást. Ilyen például az amikor telitöltik a poharadat, majd az egész asztal elkezd énekelni egy dal, ami arról szól hogyha nem iszod meg húzóra ami a poharadban van nem vagy az asztaltársaság része. Egy másik szokás az hogy a poharat csak a bal kézzel lehet megfogni, ha észreveszik hogy a jobb kézben van azonnal elkezdenek énekelni, hogy büntetésből meg kell inni ami benne van... Vagy a harmadik szokás amit megismertünk ha valaki böfög (igen szó nélkül bármikor :D ) akkor az a szokás, hogy mindenki rácsap a másik homlokára, de ha felteszi a kezét akkor nem lehet rácsapni... hát ez ilyen őrült, de jópofa népség.  :)

Vacsora után visszamentünk a bárba és ott beszélgettünk tovább, ittam valami fekete vodkát ami fogalmam sincs tulajdonképp misoda de jó volt. :) Persze hatalmas népszerűségnek örvendtünk a diákok körében és mindenki velünk akart beszélgetni... de sikerült is szerezni pár barátot aminek még hasznát vesszük. Végül addig maceráltak minket míg belementünk hogy elmegyünk velük bulizni is. Sulibusszal átvittek minket a szomszéd városba, ahol ki volt bérelve nekünk a hely és csak mi voltunk ott. Jót buliztunk, majd hajnalban a busz hazavitt minket. :)

 Mivel a többiek elmentek Madeirára így itt maradtunk páran, s gondoltunk hétvégén kéne valamit csinálni. Gondolkoztunk Porto és Spanyolország között, de végül Spanyolország nyert aminek én nagyon örültem.
Megcéloztuk Meridát, ahol Andernek egy barátja lakik és így őt látogattuk meg. Természetesen mi más lehetett volna ő is mint, focista. Késő délután érkeztünk, persze én már nagyon izgatott voltam hogy ismét Spanyolországban lehetek és csillogó tekintettel néztem jobbra-balra. Találkoztunk Jose-val, megvacsoráztunk és utánna átmentünk a lakásukra ahol találkoztunk a feleségével és a kisfiúkkal is Luissal. Hát ő egy imádni való kissrác volt, aki persze az összes játékát megmutatta nekem és lelkesen beszélt hozzám folyamatosan spanyolul amit persze nem értettem. :)
Este kimentünk egy kicsit körbenézni a városban és kikötöttünk egy fesztiválon, ahol bemutatták a középkori életet, kultúrát, zenét, ételeket és mindent ami arra a korra jellemző volt. Nagyon élveztem, az emberek középkori ruhákban mászkáltak, kóstoltam, italokat, helyi specialitást ami olyan mint az olasz prosutto, majd ettem édességet is... :P
Miután körbesétáltunk visszamentünk a Jose lakására és ott még késő estig beszélgettünk (többnyire igazából csak néztem ki a fejemből mert semmit sem értettem) és képeket néztünk.
Másnap Jose feleségével és Luissal körbejártuk a várost, megmutatták nekünk az összes látnivalót, amiből bizony volt pár, mert a városban rengeteg római kori emlék és rom található, olyan ez a város mintha az igazi Rómában lennénk... Sőőt még múzeumban is voltam, tudom hogy hihetetlen dehát ha senki nem kötelez rá akkor még magamtól is be tudok menni... :P
Városnézés után beültünk ebédelni egyet egy jellegzetes spanyol étterembe, ahol nem annyira sikerült jól választanom, s ez után már elkönyelte mindenki hogy én a világon a legválogatósabb vagyok és sosem eszem... hát pont én?! :D na mind1...
Ebéd után elindultunk, hogy megnézzük Josa foci meccsét... hát életem első focimeccsét spanyolországban néztem meg mégpedig a real madrid 2. osztályú csapatának kellett szurkolni. :) Kiderült hogy a csapatban játszik egy magyar srác is és úgy volt találkozom vele a meccs után, hogy 2 nap után végre ne csak spanyolt halljak de sajnos olyan gyorsan lelépett hogy nem találkoztunk. Ja természetesen a mi csapatunk nyert, hatalmas tombolás volt, klasz volt. :)
A meccs után még beültünk egy sütire és beszélgettünk, ekkora már az egész család ott volt, szóval ott ültem 6-7 ember közt úgy hogy egy szót sem értettem, persze ők meg nem beszéltek angolul... nahát ez nem volt a legjobb, néztem őket és próbáltam megérteni miről beszélnek, de nem túl nagy sikerrrel. Hát egy órát ücsörögtünk még így, aztán útnak indultunk, hiszen valamikor haza is kellett érni, hiszen hétfőn óra. ;)
 

 Szerdán volt egy óránk ami köszönhetően a technikának és annak hogy a papi nem értett hozzá így 1 órával rövidebb volt.
Óra után volt egy kis ebéd szünet és utánna mentünk megnézni a sulik közti hangversenyt. A mi iskolánk diákjai superman-nek öltöztek be, de voltak gombák, szelektív hulladéknak öltözöttek és óvszerek is. :D A város főterén gyúlt össze az 5 iskola hogy összemérjék hangjukat. Mozdulni sem lehetett annyian voltak, jó mulatság volt nagyon élveztük, bár egy idő után mégis unalmassá vált mert nem értettük miről énekelnek így nem kötött minket annyira le. De a jelmezek nagyon ötletesek és klaszak voltak.
A hangverseny után hazarohantunk átöltözni és már mentünk is vissza mert estére egy lovas fesztiválra mentünk. Busszal mentünk, de mivel abban nem volt elég hely 2 embernek a professzorral kellett mennie. Háát elintéztem hogy Katával mi menjünk a kocsival, amivel elég jól is jártunk. :P Sokat beszélgettünk az úton, aztán a feleségét kitettük otthon, mi is felmentünk velük és megnéztük a lakásukat ami nagyon szép volt, találkoztunk a gyerekekkel és még némi csokit is kaptunk. :) Egész jó döntés volt ez, kényelmes kocsi és még minden extra, bár visszafele megbosszulta magát a dolog. :)
Odaértünk a fesztiválra, hát mindenhol lovasok mászkáltak, úgy kellett ugrálni előlük és az otthogyott "csomagok" elől. A fesztiválon megkóstoltunk egy jellegzetes portugál édességet ami ízre kicsit olyan mint egy fánk de azért mégis tök más, de már ránézésre éreztem hogy híztam tőle 2 kilót. Érdekes volt a fesztivál, meg mindenki be volt öltözve, úúgy mondanám hogy ilyen 17.század környéki lovasruhákba. Simogattunk, etettünk lovat, majd beültünk vacsizni. Ugyan nem voltam éhes dehát muszáj volt enni mert pakolták folyamatosan a tányéromra az ételt. Vacsora előtt koccintottunk borral... vagyis boros sprite volt amiről még sosem hallottam, de még így se mondanám h jobban ízlett.
Vacsi után lassacskán elindultunk haza és visszafelé már nekünk is a busszal kellett menni, mert a prof már nem jött vissza velünk éshát persze nekem nem jutott már hely így Katának az ölében kellett ülnöm. Nem ez volt a legkényelmesebb utam, de ez van.
Nagyjából hajnali 1 fele értünk haza amikor is én bevetettem magam az ágyba mert már nagyon fáradt voltam, a többiek viszont pakolásnak kezdtek mert utaznak madeirára kora reggel. Na legalább lesz egy csöndes hétvégém . :P

 Szombatra megbeszéltük a magyar párral hogy idejönnek hozzánk és tartanak nekünk pár portugál nyelvórát, majd megmutatjuk nekik a várost.
Ide is értek olyan 11 óra környékén és beültünk a plázába. Lenyomtunk egy másfél órát ami után már kezdtem igencsak lefáradni mert 1000szer intenzívebb volt mint a sulis órán és itt végre megértettem pár dolgot mert legalább magyarul elmagyarazta nekünk a Melinda nem úgy mint a sulis tanár aki csak portugálul beszél és soha nem értem meg mit akar tőlem.
Az óra után megmutattuk nekik az óvárost és a kilátót ami az egyetlen látványosság errefelé. Ezután a kis kitérő után újra visszamentünk a plázába még másfél órát lenyomni. Nahát én addigra már igencsak lefáradtak és inkább csak irtam és reméltem nem kell gondolkoznom. Miután vége lett az órának még elvittük őket a gasztronómia fesztiválra, ahol megkóstoltunk pár ételt még és ismét ittunk egy kis sangriát. :P
Mikor már mindent megnéztünk elindultunk, merthát Melindáéknak még haza is kell érniük vonattal. Mi is elindultunk haza fáradtan és mikor megérkeztünk mondhatni beleestünk a fotelba és azóta nem nagyon keltünk fel. :)

Hmm.. Csütörtök estére kaptunk egy meghívást a sulitól hogy elvinnének minket gasztronómia fesztiválra ami itt van a városunkba. Hát gondoltunk miért ne, nem hagyunk ki ilyen lehetőséget. Az egy tanár vitt el minket a feleségével együtt. Megmutatták nekünk a fesztivált aminek a lényege az hogy az ország összes régiója bemutatja a rá jellemző hagyományos ételeket és italokat. Majd beültünk az egyik ilyen étterembe és kért nekünk minden ételből egy kis ízelítőt. Ettem halat, polipot és mindent amit elém raktak, majd a végén ittam sangriát. Szóval mindent ettem amit eddig nem szerettem de meg kell hogy mondjam finomak voltak. Ez után még valamilyen helyi jellegzetes sütit is ettünk ami nagyon finom volt. Még körbenéztünk a kézműves részen ami persze nem vett le a lábunkról minket. Miután hazavitt minket a tanár még kicsit beszélgettünk és kiderült hogy nagy foci drukker és azok után hogy mindenre meghívott minket még nekünk adta a portugál-magyar meccsről származó sálat amit azóta ereklyeként őrzök. :) Sőt jövőhétre meg valamilyen ebédre hívott meg minket egy másik városba ahol szintén lesz egy fesztivál. Szóval ilyen jófej tanáraink vannak. :)
Ezután elmentünk a discoba bulizni egyet éshát nagy meglepetésünkre rengeteg idősebb ember is volt egészen a nagypapa korúig is. Hogy egészen pontos legyek a legidősebb az 77 éves volt!! Aztán beszélgettünk a portugálokkal és monták itt minden korosztályt meg lehet találni ami igaz is... bár azt hiszem ha otthon meglátnám hogy a nagypapám diszkóban ropja a táncot azt hiszem menten elájulnék. Na mind1 hát itt ez is megesik. A  papi egyébként nagyon komolyan táncolt a legmodernebb discos számokra ééés még táncoltam is vele. Vagyis hát egyszerűen csak magához rántott és táncolni kezdett velem én meg segélykérően néztem az emberekre hátha valaki kiszabadít. :D Hát elég vicces volt.

 

 Ahogy terveztük hétfőn megünnepeltük a szülinapot, de ezzel kapcsolatban valahogy semmi sem ment egyszerűen... A gyertyákkal folyamatosan szenvedtünk, arról nem is beszélve hogy nem volt öngyújtónk. Végül abban maradtunk inkább csak 1 gyertyát rakunk mert nem bírtunk velük, aztán utánna végül olyan ügyesek voltunk hogy az öngyújtót otthon hagytuk így ott kértünk. Tiszta macera volt az egész. De azért megérte mert örült az ünnepelt és mindenkinek nagyon ízlett a palacsinta tortánk, és még szerintem is nagyon szerényen fogalmazva baromi jó lett. :P
Kedden eggel arra kelek hogy Linda barátnőnk épp zongorázik és mellé énekel is amit inkább neveznék valamiféle kántálásnak. Mikor ezt befejezte elkezdett furulyázni a folyosón... istenem csak ne jáccana ilyen szarul. Délután túléltem egy shoppingolást Katával, ami azért igen nagy kihívás és csoda az is hogy belementem, de lehet azért mert tudtam a plázában úgyis csak kb 4 bolt van :D
Szerdán vagyis ma a lányok ordítozására keltem, később a takarító porszívózótt körülöttem. Furcsa lenne ha egyszer nem valaki másra kelnék fel...de hamár ilyen "korán" felkeltem nekiálltam ebédet csinálni és már meg kell hagyni elég jól elvagyok ezzel a főzőcskézéssel és próbálok mindig vmi finomat csinálni, persze ipari mennyiségben hogy minimum 3 napig nem kelljen főzni utánna :D Ma olyan anya féle mascarponés tésztát csináltam és nagyon finom lett.
A nap további részében semmi izgalom nem volt, szokásos fetrengés, óra..ja igen az óra.. hát most először örültem annak hogy kint ordibált mindenki mert a tanár idegesítette és fél órával előbb abbahagyta :P (ja merthogy egyébként még mostis az a szokásuk hogy délután,este, éjszaka mind1 kb 50en együtt vonulnak és ordítják az indulójukat folyamatosan akár egy órán keresztül, nem igazán értjük mi ez.)
Nade azóta hogy vége az órának folyamatosan csak punnyadás megy...

 Péntek este érkeztünk vissza szeretett kis koleszunkba, bár vicces de télleg jó érzés volt újra itt lenni. Mikor Kata családja meglátta a szobáinkat és felszereltségét kicsit kiakadtak hogy tudunk itt élni és jókat nevettek és igazából ekkor jöttem rá hogy a kezdeti sokk után hogy ez milyen szar hely már egészen megszerettem és otthonosan érzem magam, és vicces volt ahogy ők meg kiakadtak. Miután körbenéztek elindultak Lisszabonba hogy leadják a kocsit és hazarepüljenek, mi meg felsóhajtottunk és leültünk hogy ismét ketten vagyunk és átbeszélgettük az estét. :)
Szombaton kipakoltunk, összeszedtük magunkat s közben akadt egy kis áramszünet ami még nem is volt gond, nagyjából 1 órán keresztül nem volt semmi. Ami már gond volt hogy miután visszajött az áram az internet nem kapcsolt be magától és mivel senki sincs ilyenkor az iskolában már rögtön sejtettem egészen hétfő reggelig nem lesz.
Majd el kellett még mennünk vásárolni mert meglepetés bulit csinálunk az egyik srácnak és kitaláltuk hogy palacsinta tortát sütünk neki. Estére halloween party volt betervezve és reméltem hogy valami izgalmasat fogok látni mert itt Portugáliában jobban üneplik mint otthon, de sajnos meg kell mondjam a buli nem volt nagy szám, senki sem volt beöltözve.
Vasárnap délután nekiálltunk a tortának, már sokkal jobban sikerült a palacsinta mint a múltkor. (komolyan már profi leszek :P ) Egész szép lett, hát az ízére még kiváncsiak vagyunk... Az ünneplés végül technikai okok miatt elmaradt. :) Amit igazából nem bántam mert így korán lefeküdtem aludni.
Reggel mikor kinyitottam a szemem első dolgom volt hogy bekapcsoltam a gépet de még nem volt internet, bár sejtettem hogy csak 9 után lesz mert akkor kezdenek el dolgozni. Elindultunk a 9-kor kezdődő órára de nagy nagy sajnálatunkra bejöttek szólni hogy elmarad, hát mondanom sem kell rohantunk is vissza a szobába, aztán már internet is volt. :P Vagyis van mert épp itt tartunk. Jaa és akkor mondanám nem kell aggódni ééélek... csak nem volt net. :)

 2009 október 26.

A nap első fele pontosan ugyanúgy telt el mint tegnap, természetesen Katával mi keltünk fel utoljára, addig a többiek már bevásároltak a boltban. Reggeli, majd medence part és napozás…
Délután kitaláltuk szétnézünk a városban és akkor jött a baj… nem találtuk a kocsi kulcsot sehol sem, teljes pánik uralkodott már hogy hol lehet. Fél óra után már ott tartottunk elmegyünk az étterembe ahol tegnap ettünk, hogy megkérdezzük nem felejtettük-e ott véletlenül. Feszült hangulatban telt az odaút, de aztán végül a pincér odaadta a kulcsot, mert ott felejtettük az asztalon. A nagy ijedtség után leültünk hogy akkor megigyunk vmit, és miután már mindent amit akartunk elszenvedtünk angolul például azt hogy szeretnénk meghálálni amiért visszakaptuk a kulcsot, közölte a lány hogy egyébként tud magyarul. Hihetetlen hogy 3 hétig bármikor nyugodtan beszélhettünk magyarul senki nem értette meg mostmeg rövid időn belül 3 magyarral is találkoztunk… mostmár csak halkan beszéljük ki az embereket. :D
Később lementünk a kikötőhöz, kerestünk egy szimpatikus éttermet ahol megvacsoráztunk és furcsa mód ismét sikerült finomat ennem így már kezdem kicsit jobban érezni magam. J

Vacsi után sétáltunk a kikötőben még, hát persze hogy shopping, a 2 lányt meg sem lehetett állítani. Vettek is pár dolgot, én inkább csak reméltem hamar túléljük, bár egy playboy-os törölközőbe beleszerettem… Az egyik boltban találtunk halloween-i jelmezeket és még jó hogy nekem fel kellett venni őket..felvettem egy rémes maszkot majd odaugrottam Katához és ráüvöltöttem minek következtében akkorát sikított hogy 10 percig visítottunk rajta, majd persze dokumentáltuk is a maszkokat… ezután az izgalom márcsak a Kitty barátnőmmel készült kép volt ami rögtön iwiw gyanús lett…

Viszont este mikor felértünk a szobánkba hát nem túl kellemes látvány fogadott, csak mi lehetünk ilyen szerencsétlenek hogy egy hangyaboly lakik a szekrényben… én nem is értem hogy lehet ez, de mind1 megtámadták a szobában lévő poharat és minumum fél órán keresztül ádáz harcot vívtunk(vívtam) kiirtásuk érdekében.

2009 október 27.

Kivételesen úgy döntöttem nem szeretnék utolsónak kelni így, felkeltem, majd Kata apukájával elmentünk a boltba bevásárolni. Reggeli után elindultunk a tengerpartot megnézni, nagyon szép volt, hatttalmas hullámok voltak, csak kicsit fújt a szél így nem volt olyan jó idő viszont úgy tűzött a nap hogy az ott töltött nagyjából 1 óra alatt annyit barnultam mint az elmúlt 3 nap alatt… pedig meg kell hogy jegyezzem egész nap a napon fekszem csakhogy mindenki irigykedhessen majd a szinemre… (meg kell hagyni már igencsak van :P )  kezdek beilleszkedni a környezetbe. J
Visszajöttünk a szállodába és itt napoztunk tovább és ekkor kezdödött a hisztirohamom… Jött a takarítónő aki kicserélte a köntösöket viszont én annak a zsebében hagytam valamit és hatalmas hisztit vágtam le emiatt amin már mindneki jót nevetett… de nem vagyok elveszve a takrító a szobánk előtt hagyta a tisztítószeres cuccait amire rá volt írva a neve. Később megláttam 3 takarítót majd odarohantam hozzájuk és kiáltottam nekik hogy melyikük Ireneee. Persze angolul nem tudtak, de csak megértették és előszedték nekem, majd mivel épp egy köntössel a kezében jött el is tudtam neki magyarázni mi a bajom… ekkor kezdtem felvidulni már, a nő elindult a mosoda felé ahol 1 halom törölköző és köntös között megtalálták végre. Hát nagy büszkén szaladtam vissza a többiekhez mikor ők már rég lemondtak róla hogy meglesz és hogy inkább vegyek újat de én nem hagytam magam. J

A nap témája kb ez volt és mindig valaki elkezdett humorizálni rajta.

Délután elindultunk Faro-ba hogy felfedezzük de valójából mire odaértünk csak enni akart mindenki, majd mikor végeztünk indultunk is haza. Hát remekül semmit nem láttam belőle. L

Este szerettünk volna biliárdozni egyet, de nagyjából az első lökés után kiderült az asztal úgy lejt hogy lehetetlen. Átmentünk a snooker asztalhoz, amit persze senki sem tudott igazán játszani így igen érdekes egyedi szabályokkal játszottunk…

2009 október 28.

Reggel megpróbáltunk korábban felkelni ami még ment is de az elindulás már nem. A mai napi terv Gibraltár, Sevilla érintésével. Szép terv. Csak sajnos a kivitelezés nem volt az.

Odaértünk nagyjából 4 óra alatt, kellően fáradtan… Gibraltár izgalmas volt mert minden olyan szűk volt hogy alig fért el a kocsink, a közlekedés iszonyat, mindenki megy amerre lát, egy olyan kocsit nem láttunk aminek ne lett volna meghúzva az oldala és a visszapillantó tükre. A város nagyon szép volt hangulatos, de sajnos a vezetés okozta izgalmak miatt nehéz volt erre koncentrálni. Elnavigáltunk a „híres” Európa ponthoz ami tulajdonképp egyenlő a semmivel. Körbenéztünk 5 perc alatt, kicsit felhős volt az idő de ennek ellenére átláttunk Afrikába. Ezután indultunk is vissza, s mivel túl sok volt a feszültség már így egyenesen kihajtottunk Gibraltárról pedig én olyan szívesen körbenéztem volna mert nagyon szép volt, és külön érdekes hogy úgy nézett ki mint egy kis szigetnyi Anglia Spanyolországban. Itt kezdődött csalódottság érzetem hogy megtettünk 4 órát azért hogy odaérjünk és már forduljunk is vissza.

Legközelebb Sevilla-ban álltunk meg. Gyönyörű volt a város, olyan épületekkel hogy csak kapkodtam a fejem jobbra balra míg közben azon ment a stressz hol találunk egy éttermet. Nagy nehezen leparkoltunk és elidultunk keresni de baromi rossz helyen álltunk meg ahol pont semmi nem volt. 1 órás keresés után ettünk egy kajáldában de egyik kaja rosszabb volt mint a másik, arról már ne is beszéljünk hogy amit én kikértem nem is hozták ki. Miután befejeztük a vacsorát elindultunk haza, persze elég nehézkes volt a navigálás és megtettünk pár kört mire kijutottunk és mindenki tök ideges volt. Igazából itt folytatódott csalódottságom, mert nem láttam szinte semmit ebből a szép városból. Hazafele a gps-nek köszönhetően még tettünk egy kis kitérőt és úttalan utakon mentünk ahol a madár se jár de aszfalt sincs…

 Az időátállás miatt kicsit megzavarodva, korán ébredtünk fel, sajnos korábban mint szerettem volna. Reggeli után elmentünk felfedezni a medencét, ahol végül tábort vertünk és egész nap feküdtünk. A medence vize sajnos kicsit hideg volt így abban nem fürödtünk, de volt egy belső medence és mellette 1 jakuzzi aminek már tökéletes hőfoka volt így néha ott tanyáztunk. Egész nap napoztunk, nagyon kellemes volt mert nem égett a nap, de pont szépen barnít... :P

Este elmentünk étterembe vacsorázni és most először sikerült olyan kaját választani ami nagyon finom volt, gombás szószos csirkemellet ettem. Az este további részére felfedeztünk hol található meg a free wifi merthát ugye továbbra is mi vagyunk a netfüggő banda és rohantunk le internetezni és hát ki tudja meddig fogunk itt ülni...

A városról csak annyit hogy ugyan sokat nem láttam még belőle de amit igen az viszont gyönyörű... Csupa luxus itt minden, gyönyörű szép házak, vagyis inkább villák... el vagyunk ájulva... de a további napokra marad a város és a környék felderítése még... :)

 Hát ma tudtunk végre pihenni egy kicsit és lustálkodtam, nem sok kedvem volt felkelni. Kiderült hogy ítélet idő van Frankfurtban, ahol át kéne szállni Kata családjának és törölték a járatot, de szerencséjükre volt közvetlen járat Lisszabonba és arra rakták át őket, amivel csak pár órával később érkeztek.

Ez idő alatt mi még átmentünk kicsit a fiúkhoz, éés útközben nagy meglepetésünkre  találkoztunk egy nénivel aki magyarul beszélt. Nem hittük el hogy létezik ilyen hogy ebben a kisvárosban összefutunk valakivel. Beszélgettünk vele kicsit, hogy is él itt ő.
Fiúknál játszottunk kicsit playstationnal, majd ők mentek foci edzésre mi meg haza pakolni. Nagy nehezen sikerült összepakolnom, de még soha nem indultam el 1 hétre ilyen kevés cuccal, tiszta furcsa…

Sikeresen megérkeztünk a lisszaboni reptérre, ahol vártuk a többieket, s közben csodák csodájára ismét találkoztunk egy magyar párral akik nagyon megörültek nekünk és elkezdtünk beszélgetni velük, majd kiderült a lány portugál nyelvtanár és felajánlotta ha bármire szükségünk lenne ő nagyon szívesen segít. :P
Miután megérkeztek, elmentünk kocsit bérelni, hát kaptunk 1 hatalmas autót. A városból kijutni kicsit nehézkes volt, tettünk is 1 kis kerülőt, majd 1 baleset miatt sikerült kifognunk egy csúnya dugót is, de miután innen kikeveredtünk már sinen voltunk… vagyis autópályán… Autópálya után úttalan utakon mentünk mire eljutottunk a városba ahol a szállásunk volt, itt is sokat kavarogtunk, de végül akadt 1 jófej ember aki elvezetett minket.

Összességében olyan 1 óra fele érkeztünk meg, Four Seasons-ben egy apartman lakásban vagyunk ami nagyon szép, tágas szobákkal…el vagyunk ájulva, van itt minden.

Jaa és ami a legfontosabb 1 hétig magyaros kajákat fogunk enniiiiiii… :P

 Ismét főzőtudományom csúcsára értem azt hiszem. Mivel a főzőlap szörnyen lassú kitaláltam, hogy az olajat rakjuk be egy kicsit a mikroba, perfekt ötlet volt, pár perc alatt már meleg is volt az olaj és tudtunk csinálni a sültkrumplit. Jah hát igen updates vacsink volt hamburger sült krumplival.
Másnap a szokásos módon indult, felkeltünk, óra, bla bla...
Utánna ahogy megbeszéltük nekiálltunk palacsintát készíteni. Az első probléma ott adódott hogy szükségünk volt bubis ásványvízre amit fel kellett kutatni mert nem sok helyen lehet találni. Nekiestünk a palacsinta készítésnek és meglepő módon minden flottul ment és még a nem túl tökéletes főzőlap és palacsintasütő sem szabhatot gátat főzőtudományunknak... Mondanom sem kell egy palacsintát sem rontottunk el, sőt még dobáltuk is (még én is!), de hiába is próbálkozna otthon bárki, één akkor sem fogok otthon palacsintát sütni... :P
Miután kész lettünk jöhetett a megérdemelt kóstolás és úgy voltam vele adjuk meg a módját nutellás palacsintát ettem pudinggal leöntve... finom volt de 2db után kifeküdtem...
Délután további részében én inkább az ágyon feküdtem és emésztettem a palit míg Kata tolta a rubint rékát... Jah és igen megmutattam apának a szobámat mire annyit mondott hogy kicsit olyan mintha a józsefvárosi piac mellett lenne...hát igazán nem értem most miért mond ilyet :D

 Esős napra ébredtünk, borús hangulattal. Ettől fáradt is voltam és semmihez nem volt kedvem, az óra után leginkább csak feküdtem az ágyban és lustálkodtam, s csak akkor keltem fel mikor már elhatároztam ideje lenne ebédet csinálni. Neki álltam a krumplis tésztának. Azért rögtön akadályokba ütköztem dehát találékonyságom határtalan. :D 
Mivel késsel nem nagyon tudok krumplit pucolni más megoldás kellett, viszont krumplipucoló az nincsen, hát akkor böktem ki a sajtreszelőt...igen sajtreszelőt. :D Deh meg kell mondjam nagyon profin bevállt és hamar megvoltam vele. Ezután már következett a rutin és először a vízforralóban forraltam fel a vizet a kajához, mert ugye a kis főzőlapon 3 óra alatt sem forr fel...
Végeredményben nagyon finom lett a kaja, egészen hasonló mint otthon kéne lennie. :P
Ebéd után ismét visszafeküdtem mert nem éreztem erőt ahhoz hogy bármit is csináljak és estig így is tettem, közben Katáék elmentek shoppingolni amit én nagyon szívesen kihagytam.
Estére kitaláltuk, mivel Zsófi utolsó estéje hogy azért mégis csinálunk valamit és lementünk a bárba egy kicsit, ahol ott kellett volna lenniük a többieknek, de nem voltak így végül csak 3an iszogattunk kicsit, aztán korán haza mentünk mert Zsófinak korán kellett kelnie.
Reggel felkeltem hogy elköszönjek tőle aztán huppantam vissza az ágyba amíg lehetett.
Majd miután már elkeztünk készülődni hogy mennénk órára és már majdnem indulnánk, akkor közölte velünk az egyik lány hogy jaa elfelejtettek szólni nekünk, a mai óra elmarad... Kicsit mérgesek lettünk,de aztán meg is örültünk hogy ma szabadnap van, bár nem hiszem hogy sok mindent fogunk csinálni mert ha kinézek épp azt látom hogy szakad az eső... :S

Nap további részéről annyit, hogy szerintem kicsit nekiállok az otthon leckéimnek, majd egy kis filmezés ééés este pókerparty lesz. Hát remélem jól fog menni ;) ...
 

 Hát a reggelt egy fincsi mondhatni portugál történelem órával kezdtük, ami olyan izgalmas volt hogy többször majdnem elaludtam már, dehát ez már megszokott lassan. Fény derült arra ismételten hogy Portugália a világ ura volt, és mindent ők uraltak. Hát ezen jókat mosolygunk általában... Óra után feljöttünk és Zsófi nagyon kedves volt és ismét teljesítette egy kivánságomat miszerint borsófőzeléket akartam enni...és ma csinált nekünk. Fincsi volt :)

Közben kitaláltam mi lesz a legközelebbi amit főzni fogok, hogy valami ehetőt is egyek. A krumplis tészta nyert.

Jaaj és kihagytam, hogy pénteken megérkezett az utolsó erasmusos lány is aki törökországból jött és a vízumintézés miatt késett. A hétfői órán láttuk őt először, hááát... angolul nem tud, amikor megkérdezik tőle hogy hívnak és azt válaszolja hogy törökországból jöttem akkor ott már baj van... emellé még visszahúzódó is, szóval nem sok jót jósolok neki, legalábbis a mi részünkről biztos nem...a nap tovább részében szintúgy nem láttuk már...

Délután elmentünk várost nézni és elmentünk az óváros fele, megnéztük a régi várfalat, hát ismét leakadtam a játszótérnél, hintáztam, csúzdáztam de azt hiszem a mickey egeres pulcsimban nem is volt olyan gáz. :D

Hazafele még beugrottunk a boltba venni pár dolgot, főképp a krumplis tésztámhoz :P aztán hazaérve gyors vacsi volt mert majd éhen haltam és utánna már csak punny volt és alvás...zzzz....